Mi a jövőkép, hova tovább?

Korábbi riportunkból kiderült, hogy Gábor több dolgot is tervez a jövőben, de mik is ezek, titokzatos, mert mindent harapófogóval kell kihúzni belőle. 

Fussunk neki ennek a beszélgetésnek, lássuk, megtudjuk e ma, hogy mit forgat a fejáben ez a fiú.

Riporter: Gábor, legutóbb azt mondtad, vannak terveid, melyről néhány emberrel beszéltél is, megtudhatjuk, mik ezek?

Gábor: In medias res?

Riporter: Elnézést kérek, ha lerohantalak, de tegnap óta azon töröm a fejem, mit találtál már megint ki, mert ugye folyton ötletelsz, mindenkinek segíteni akarsz, azon serénykedsz, hogy miként tehetné jobbá a már eleve igen magas szinten művelt szolgáltatási színvonalad.

Gábor: Jól esik, amit mondasz, ezek elismerő szavak. hiszem, hogy létezik a jó.

Én például szeretek olyan helyre bemenni, vagy akár visszatérni, ahol azt érzem, én és a problémám a fontos, nem a pénzem, amit el fogok költeni.

Riporter: Ez egy ideológizált kép, mindenki titkon ezt akarja, de valljuk be őszintén, a valóság ma nem ez. 

Mindenki rohan, "adjad már, kérjed már, vigyed, fizess, menj", nagyságrendileg ez a realitás.

Gábor: Ezért is jó, hogy nem vagyunk egyformák! Nálunk a vásárlók úgy távoznak, hogy hálálkodnak és boldogság van az arcukon, mert megkapták, amire szükségük volt, mégha az ajtón belépve nem is tudták pontosan, hogy mire van szükségük.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a legtöbb esetben, ha a vásárló ideje engedi, kapunk egy ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️ -os értékelést, ami nekünk helyben, mondhatni rögtön egy visszacsatolás és információ,  a ránktaláló vásárló részére, hogy nem hibázik, ha betér hozzánk pedig egy prognózis, egy jó előrejelzés.

Ha voltál már Te is nálunk és értékelnél, itt megteheted: 

Riporter: Jó-jó! Ezt értem, Te adsz, a vásárló kap, de a lényeg akkor is a fizetés, tehát hogy kifizeti, amit vesz, nem?

Gábor: Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot (Rohanó szindróma), akkor igen, de mi ezt úgy könyveljük el magunkban, hogy a vásrló igénnyel érkezik hozzánk, mi azt feltérképezzük, a legjobb tudásunk szerint kiszolgáljuk és annak a hozadékaként kapjuk meg a pénzt, ami nyilván fedezi a költségeinket, de nagyon fontos és nem győzzük hangsúlyozni minden egyes esetben, nálunk a vevő az első és legfontosabb prioritás.

Riporter: Meglepődva tapasztaltam, hogy lányok vesznek körül, gyakorlatilag csak te vagy fiú a csapatban, ez hogy lehet, nem rossz ez így? Működik?

Gábor: Irígy vagy ? :)

Viccet félretéve, volt fiú kollégám, nagyon szerettem vele dolgozni, nagyon ügyes és szorgalmas munkaerő és barát volt. A baraátság megmaradt, a kivitelezés irányába vezette Őt az útja, így elváltunk, de nem engedtük el egymás kezét.

A lányokra kitérve: Jó a csapat, a szerelőink és a lakossági vásárlóink is szeretik Őket. Ügyesek, szorgalmasak, én meg élvezem, hogy közösség van nálunk, nem kolléga-főnök-hierarchia.

Riporter: Azért neked nem lehet egyszerű, hogy irányítsd a csapatodat és mellette a céget is vezesd, hogy bírod, mi a titok?

Gábor: A titok? Ez nagyon jó kérdés, ahogyan az is, hogy van e tervem és ha igen, mi a Magyar utcával. Ezekről a következő beszélgetés során mesélek.